Kézműveslekvár, vagy termelői lekvár?

Van egyáltalán különbség a kézműveslekvár és a termelői lekvár között? Ha igen, akkor mi? Ezekre a kérdésekre keresem a választ ebben a bejegyzésben.

Sokan nagyon tudatosan vásárolunk. Mindannyiunkat megnyugtat, ha olyan szavakat hallunk, mint kézműves, kistermelői, őstermelői, helyi, bio stb. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy attól, hogy valami termelői, még nem biztos, hogy mindentől mentes is!  Vegyük például a lekvárokat. / Ha már egy lekvártárban vagyunk./

Kézműveslekvár

Míg a kézműveslekvárok soha, semmilyen körülmények között nem tartalmazhatnak tartósítószereket, addig  a termelői lekvároknál nincs ilyen kikötés. Ezért, miután végigböngésszük a címkét, rosszabb esetben csak a vásárlás után, otthon szembesülünk azzal, hogy egy kis befőzőcukor vagy más tartósítószer bizony belekerült a lekvárba. Pedig biztosan tudom, hogy amikor egészséges, valódi gyümölcsből készült lekvárokat szeretnénk venni, valószínűleg eszünkbe sem jut, hogy tartósítószert is tettek bele.

A kézműveslekvároknál ilyen probléma fel sem merülhet. Ezekben a lekvárokban mindössze a friss, valódi gyümölcs, egy kis citrom – ami segít a pektint kivonni a gyümölcsből- , cukor, méz – de mindenképpen valami természetes édesítő- esetleg, fűszerek találhatók. Ha csak ennyi összetevőből áll a lekvár amit éppen kézben tartunk, biztosak lehetünk benne, hogy igazi, hamisítatlan kézműveslekvárt vásároltunk.

Bioszeder, a friss alapanyag

Nálam, a Lekvártárban minden lekvár így készül.  A kevesebb, több elvben és a teljesen természetes alapanyagokban hiszek. Abban, hogy minden üveg lekváromban felismerhető a gyümölcs, amiből főztem.  Ha valaki ezek után megkóstolna egy igazi kézműves lekvárt, nos az Itt rendelhető

Szederlekvár

37 tonna sárgabaracklekvár nyomában

Mégis, mihez is kell 37 tonna! – igen nem írtam el, valóban annyi- sárgabaracklekvár?

Az én sárgabaracklekvárom

Nos, hogy ezt a rejtélyt is megfejthessük elég átruccanni a szomszédba. Ausztriában van ugyanis egy hotel, ahol mindössze egyetlen édesség elkészítéséhez használnak el ennyi sárgabaracklekvárt. Igaz, évente.

A Hotel Sacher-ben járunk. Innen már sejthető, hogy a híres Sacher torta kerül most „terítékre”.  Nos igen, a 37 tonna sárgabaracklekvár mellett felhasználnak még 2 millió db tojást, 80 tonna cukrot, 70 tonna csokoládét, 25 tonna vajat, és 30 tonna lisztet. Ebből a szerény mennyiségből készül az évi 360.000 db eredeti Sacher torta, természetesen a hotel pecsétjével.

Sárgabaracklekvár

Az eredeti tortát még Franz Sacher cukrász készítette 1832-ben, Metternich herceg megrendelésére, és sikere azóta is töretlen. A történet szerint a torta, egy véletlen folytán készült el először. Történt ugyanis, hogy Metternich herceg bécsi palotájában, megbetegedett a konyhafőnök. Így, az akkor mindössze 16 éves Franz-ra, a cukrászra maradt a feladat, hogy készítsen egy olyan desszertet, amivel a herceg nem marad szégyenben aznap este. Franz Sacher pedig nekiállt, és készített két nem túl édes, de annál sűrűbb és csokoládésabb piskótalapot, ami közé sárgabaracklekvárt kent.

Sárgabaracklekvár, minden méretben

Mindezt bevonta kívülről étcsokoládéval, és persze tejszínhabbal kínálta a vendégeknek. A legenda pedig megszületett. Elkészült az első és eredeti Sacher torta. A siker innentől borítékolható volt. Az Osztrák-Magyar Monarchián kívül, Európát is meghódította a torta. Hiszen szállították, Londonba, Párizsba, de még Berlinbe is.

Az eredeti Sacher torta

A torta az osztrák gasztronómia egyik ikonikus darabja. Az osztrákok olyannyira büszkék nemzeti kincsükre, hogy még Sacher torta napot is tartanak. Minden évben december 5.-én megünneplik a Sacher tortát.
Ezek után, az sem meglepő, hogy a Guinness rekordok könyvébe is bekerültek szeretett édességükkel, hiszen 1998-ban nekiálltak és elkészítették a legnagyobb átmérőjű Sacher tortát a világon. A tortarekorder 2,5 m-es átmérővel büszkélkedik. Nos, csupán csak néhány üveg sárgabaracklekvár kérdése, bárki nekiálljon, és megdöntse az osztrákok Guinness rekordját. Munkára fel! Ha pedig nem lenne otthon éppen igazi, házi sárgabaracklekvár, nos akkor hívjon mindenki bátran. Ígérem azonnal küldök. Itt rendelhető

Híres lekvárszerelmesek, a történelemből

Egy olyan finomság mint a lekvár, sok-sok embert elér, megérint napjainkban is. Ezért, talán nem meglepő, hogy már a régmúltban is olyan híres embereket találunk a lekvárszerelmesek közt mint királyokat, tudósokat, alkimistákat, szenteket. Többnyire nőket, de ha feltalálásról, szerkezetek előállításáról van szó, ott vannak mindig a férfiak is. A következő hírességeket / is/ egytől- egyig elbűvölte a lekvár illata, színe, íze.

Talán kezdjük a sort az Jeanne d’Arc-al, az Orléans- i szűzzel. Róla, ugyanis azt jegyezték fel a krónikák, hogy minden csata előtt evett egy kis lekvárt. Ez bátorsággal töltötte el.

Menjünk tovább, és lessünk be egy középkori sztárpárhoz. Amikor az Itáliai nemesi családból származó Medici Katalin férjhez ment, – 1533-ban, II. Henrikhez – nem egy apró kis kocsival költözködött. Nem akart lemondani a reneszánsz Itália adta szépségekről, ízekről, így hát, vitt magával mindent Itáliából, amit szeretett, és mindenkit aki el tudta készíteni a kedvenceit. Természetesen vele tartott kedvenc  parfümkészítője, tésztakészítője , no és egy chef is. Az a chef aki el tudta készíteni, Katalin kedvenc lekvárjait is.

Ha ugrunk nagyjából úgy 20 évet előre az időben, máris elérkeztünk az alkimistához Nostredamus-hoz. Kevesen tudják róla, de mielőtt a próféciáit papírra vetette,  1552-ben  a lekvár kezeléséről és tartósításáról írt. Nostredamus a lekvárt a szépség és boldogság szavakkal jellemezte, legtöbbször.

1560. Skócia. Színre lép a lekvár. Aki megismerteti a skótokat eme finomsággal, nem más mint – igen, megint egy királynő kövekezik – Stewart Mária.

A királynő, férje halála után, visszatért Franciaországból Skóciába, és természetesen, ő is csomagolt némi lekvárt a kézitáskájába. A krónikák szerint, ha gyengélkedett, előszeretettel kanalazott egy kis finomságot.

Mivel a lekvárszerelmesek között, ígértem tudóst is, még a bejegyzésem legelején, következzen most ő. Nem is akárki. A fizikus Marie Curie-t. Nos, a rádióaktivitás felfedezőjéről sok mindent tudunk. Az azonban kevésbé ismert, hogy mi volt Marie hobbija. Azért a fentiek után már sejthető, igen, Marie Curie szabadidejében lekvárt főzött. Nem is akárhogy. Akik ismerték, úgy jellemezték, mint aki nagy tapasztalatra tett szert a lekvárkészítésben is.

Magam is megszállottan szeretek lekvárt főzni. Ha most kedvet kapott egy kis kóstolóhoz, az én lekvárjaim is elérhetők a webshopban három oldalon keresztül böngészhetők, és Itt rendelhetőek

Lekvárkülönlegességek a nagyvilágból

Mitől annyira egyediek a lekvárkülönlegességek? Sokféle képen válaszolhatunk erre, ebben a részben én mégis azokat a lekvárokat mutatom meg elsőként, amelyek vagy az áruk, vagy az összetevőik miatt váltak igazi kuriózummá.

Az 1881 óta működő brit Duerr megalkotta a világ legdrágább lekvárját. Náluk, 1 kg narancslekvár 5000 font! De mitől is válik igazán értékessé ez a lekvár? Leginkább az összetevőktől.  Az szinte természetes, hogy egyedi formájú, kimondottan ehhez a lekvárhoz gyártott, kristályüvegben van. A narancson kívül azonban került bele még pár alkotóelem, úgy mint a 62 éves Dalmore whiskey – 32.000 font egy üveg belőle! – némi Pol Roger pezsgő, és természetesen az arany pigmentek sem hiányoznak a kreációból. A Duerr, tényleg ért hozzá, hogyan kell ünnepelni egy évfordulót. Igazán impozáns.

Van azonban egy másik lekvár, amit szintén a világ legkülönlegesebb lekvárjaként tartanak számon. Egy árverésen adták el, ahol 99 centről indult a licit, és több mint 1000 dollár lett egy üveg végső ára. Ezt a lekvárt két dolog miatt is különlegesnek tartják. Egyrészt az összetétele miatt: alma, kubai oregano, thai fűszerek / yam/ , tücsök!, cukor és almaborecet adják a receptúrát, másrészt pedig a cél is különleges volt, hiszen a bevételt, adományként a veszélyeztetett északi szőrösorrú vombatok mentésére fordította a kitalálója, DosEquis. Ebből a vombat fajból, becslések szerint mára, mindössze csak 100-110 körüli egyed maradt fent mára, tehát elkél a segítség.

Ezek a lekvárok tehát, nem véletlenül lekvárkülönlegességek.

A felsorolásból méltatlan lenne kihagyni Christine Ferber-t, a lekvárkirálynőt. A francia hölgy nemcsak különleges lekvárjairól híres, hanem arról is, hogy a verseny fennállása óta, eddig egyedüli nőként nyerte meg a szakács Oscar-nak is nevezett BocuseD’or szakácsversenyt. Hol máshol, mint lekvár kategóriában. Szép volt, Christine! A lekvárkirálynő méltán híres kreációjáért olyan világsztárok rajonganak és veszik is természetesen , mint pl. Brad Pitt. Christine Ferber azonban nem csak hírességeknek főz lekvárt. Gondolt a hétköznapi fogyasztókra is akkor, amikor lakóhelyén, saját kis cukrászdája mellett, – ami egyébként generációk óta a család birtokában van, és ő az édesapjától örökölte- megnyitott egy kis lekváros üzletet, ahová betérve, bárki vásárolhat a lekvárjaiból.

Fraser Doherty a milliomos lekvárkészítő

A skót fiatalember mindössze 14 éves volt, amikor belekezdett  a lekvárkészítésbe, mára már mindenki úgy emlegeti, a milliomos lekvárkészítő.

Nála, a nagyi receptúrája volt a kiinduló pont, de ügyes marketinggel és rengeteg szorgalommal, mára már Superjam néven jól prosperáló kis lekvárbirodalmat épített fel. Kezdetben, a családi receptúra alapján készített lekvárokat, és az általa látogatott kis templomban adta el a hívőknek. Fantasztikus ízvilágának, hamar híre ment, és a megrendelések csak úgy özönlöttek a fiatal sráchoz. Ekkor, már a szülei is meglátták a potenciált a mini vállalkozásban, és bankkölcsönt vettek fel, aminek segítségével, elindult az első „gépsor”. Később, a brit áruházláncokhoz is eljutott Fraser híre, és megérkeztek a valóban nagy megrendelések.

Innentől kezdve a siker borítékolható volt. Fraser Doherty mára már milliomos lekvárkészítő.  A fantasztikus hírnevet, mindössze néhány lekvárfajta hozta meg számára. A mai napig ez a pár íz dominál a választékában. A nagy klasszikus eperlekvár mellett, megjelenik még két másik kombináció is, úgy mint a málna- vörös áfonya, és a fekete ribizli-áfonya lekvárok. Fraser Doherty igazi sztár lett Angliában. Saját receptkönyvet írt, nem csak a lekvárokról, hanem az általa elért üzleti sikerekről is. Elképesztő története miatt, igen sokat szerepelt a médiában. Ekkora hírverés után, talán nem meglepő, hogy nem csak a Szigetországban, de nemzetközi viszonylatban is híres lett.  Fraser lekvárjai sorra hódítják meg a világ lekvárhívőit. Dánia mellett, Lengyelországban, Japánban és Koreában is elérhetők már a termékei.

A fiatalember számára rendkívül fontos, hogy vagyonából valamit vissza is juttasson a társadalomnak, ezért jótékonysági teadélutánokat szervez, idős otthonokban. Saját lekvárjaiból készült süteményekkel kedveskedik a bentlakóknak, ezzel is utalva arra, hogy ha nincs a nagyi receptje, akkor bizony nincs ekkora sikere, híre és vagyona. Susan Doherty, Fraser kedves nagyija biztosan nem sejtette, milyen kincs van a birtokában. Ő csak azt tette, amit a nagymamák általában, továbbadta unokájának a féltett családi receptet.

Fraser, példájával bebizonyította, hogy nem csak a szilíciumvölgyben teremnek az ifjú milliárdosok.

Ha pedig valaki ezek után kedvet érez, például egy isteni eperlekvár különlegességhez, nos az Itt rendelhető

Házi lekvár, Erdélyből

Van egy romániai kis falu, ahol a párizsi példával ellentétben, igenis egy nagyi főzi a házi lekvárt, igaz kicsit másképp. Ez a különleges, régimódi házi lekvár Erdélyben készül.

Gerda Gherghiceanu avagy Gerda asszony lekvárja mégis megkülönböztethető, hiszen abban, hogy megismerje a világ , két dolog játszott kulcs szerepet. Az egyik az, hogy egy különleges tölgyfa dobozba csomagolta a lekvárt.

Persze, persze ezt tudja más is. Igen, de ő arra is gondolt, hogy az így kivágott fákat pótolni kell, tehát, mindenki, aki megvesz egy üveggel ebből a díszcsomagolásból, annyit fizet, hogy a lekváron túl, öt tölgyfa tulajdonosa is lesz. Az ár pedig 800 gr lekvár estében, 365 Euro. Briliáns ötlet. De, hogy csavarjunk még egyet a történeten, Gerda Gherghiceanu egyik vásárlója a brit Károly herceg. Honnan az ismeretség? Nos a herceg birtoka Romániában Gerda asszony szomszédságában van. Ez ám a marketing!

Egy híres lekvárshop

Lekvárshop. Ezzel a szóval elmondható, milyen is a La Chambre aux Confitures nevű bolt. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez az  üzlet a lekvár szerelmeseinek Mekkája. Ez a mindössze 25 m2-es helyiség Párizsban található, és több szempontból is híres. Először is, a neves francia designer,  Noel Domingez tervezete. A mini bolt, két dolog miatt vált személyes kedvencemmé. Az egyik az, hogy szembe mentek a hagyományos nagymama marketinggel, és egy merőben új formában, modern, íves, világos, fényes térben helyezik el a lekvárokat. Természetesen nincs kis rongy a lekvárok tetején, nincs régies, ódon hangulat.

A másik pedig az, hogy nem operálnak mindenféle kiegészítőkkel, nem árulnak más egyéb dolgokat. Itt kérem csak és kizárólag lekvárt lehet kapni. Ebben az üzletben, minden csakis a lekvárokról szól.