Schmidt Ági

Schmidt ÁgiSchmidt Ági vagyok.

Egy téli napon úgy döntöttem, magam mögött hagyom az addigi munkám, és a versenyszférában- gyógyszeripar- töltött hosszú-hosszú időt, felcserélem egy teljesen más világra, és egy egészen új munkára. Lekvárt fogok főzni. Nos, a döntés tényleg egy téli napon született, de valójában pontosan úgy, mint egy igazi szilvalekvár, már hosszú-hosszú ideje forrt bennem.  Lekvárt fogok főzni! –mondogattam magamnak, és ízlelgettem a dolgot. Ezután már, nem csak magunknak, hanem mindenkinek, aki szereti a telt, természetes, krémes, gazdag ízeket. A legfinomabb lekvárt. A lekvárt, ami valóban csak gyümölcsből készül.

Lekvárt főzni mindenki tud. Sokáig én is ezt gondoltam, aztán elkezdtem nyitott szemmel járni, figyelni, hogy milyen „szakmai fogások” léteznek, és rájöttem, hogy ha minőségi, valóban kézzel készült lekvárt szeretnék készíteni, akkor bizony a saját utamat kell járnom.

Nem hiszek abban, hogy agyon kell cukrozni, vagy édesíteni a gyümölcsöket. Nem hiszek abban, hogy tele kell rakni almával, mert úgy még többet tudunk „előállítani”. Nem hiszek abban sem, hogy tartósítószerekkel kell operálni. Hiszek viszont a személyes jelenlétben, abban, hogy a teljes folyamatot a gondos gazda szemével kell felügyelnem, ezért végig ott vagyok a szedéskor, válogatáskor, a gyümölcsmosásnál, az üvegfertőtlenítésnél, és miután megfőztem a lekvárt, jó anya módjára, még alaposan be is takargatom.

Azt hiszem, a legnehezebbel kezdtem. Csipkebogyóval. Addig nem nyugodtam meg, amíg tökéletes nem lett a végeredmény. Nem érhettem be kevesebbel, elvégre a nevemet adom hozzá. Nem a nagymamáé, nem a szomszéd nénié, nem innen-onnan összeollózott receptekből dolgozom. A sajátom. Szenvedélyesen szeretem azt a folyamatot, amikor a gyümölcsöket, zamatokat, illatokat, színeket lekvárrá alakítom.

Ha én valamit lekvárnak hívok, az állagában biztosan krémes, kíméletesen passzírozott, és a végeredmény valami hihetetlen módon fényes, és selymes, és természetesen már a színéről is felismerhető, hogy miből készült. Az én lekvárom ugyanis pont úgy néz ki, mint a gyümölcshús, csak éppen csinos kis üvegekbe zártam. A gyümölcstartalmuk, pedig kiemelkedően magas. Fajtától függően, 80-100% közötti.Az első száz üveg csipkebogyó lekvár elkészítése után, pedig már nyilvánvaló volt, hogy saját lekvártáram van. Schmidt Ági lekvártára. Készen álltam, és már jöhetett is a következő gyümölcs.